Tag-, tagjelölt-, pártoló tag felvétel

Kedves Solymászbarátaim, Tagtársaim!

Szeretnék egy kis visszatekintést adni az egyesületből kilépett solymászok újbóli jelentkezésének mérlegeléséhez.

Abban az időben, amikor csak egy solymász szakosztály, később egy egyesület (MSE) létezett és a solymászati lehetőség szervezeti tagsághoz volt kötve, a tagfelvétel teljesen más szempontok szerint történt, mint manapság. Akit nem vettek fel a MSE-be nem kaphatott madártartási engedélyt, hiába volt solymász vizsgája. Emiatt a felvétel bizonyos szempontból könnyebb volt, mert általában nem akartunk kizárni senkit a solymászatból. Nagy felelősség volt ez, mert a döntéssel, ha az nemleges volt, elvágtuk az illető lehetőségét a legális solymászathoz. Emiatt nem is éltünk ezzel az eszközzel, még ha emberileg voltak is kifogásaink a jelentkezővel szemben.

A rendszerváltás után, a 90-es években megnyílt a lehetőség az alanyi jogon történő solymászatra és ezzel többen éltek is. Új egyesületet is lehetett alakítani, már nem kellett MSE tagnak lenni ahhoz, hogy valaki jogszerűen tudjon solymászni. Tehát az az erkölcsi teher, hogy MSE tagként arról döntsek, hogy valakitől esetleg elveszem a legális solymászat lehetőségét, megszűnt.

A korábbi időszak gyakorlatából adódóan, viszont sok olyan tagunk volt, aki különböző okokból, de nem azokat a közösségi normákat képviselte és gyakorolta, ami egy MSE tagtól elvárható lett volna. Ez számos konfliktust okozott, jellemző volt a durva vita, személyeskedés és gyanúsítgatás a taggyűléseken. Ez oda vezetett, hogy a MSE nem volt vonzó az új belépők számára és sokaknak elment a kedve az egyesületi funkciók elvállalásától. Egy kis csoport, alattomosan és folyamatosan az aktuális vezetés ellen keltett hangulatot, rágalmazott és kellemetlen légkört teremtett az egyesületi rendezvényeken. Amikor a nyilvánvaló ártó szándék, feljelenéssel való fenyegetőzések és az egyesület elleni akciók számomra egyértelművé váltak, elnökként fegyelmi vizsgálatot kezdeményeztem egy tagunk ellen és a kizárását kértem a közgyűléstől. A hangulat annyira elromlott, hogy számos tagjelölt állt el a tagfelvételtől és tagok hagyták el emiatt az egyesületet. Én sem jártam évekig egyesületi rendezvényre. Ez a kis titkos társaság később eltávozott az egyesületből és egy konkurens solymász egyesületet alakított. Nyilvánvaló tagtoborzást folytattak a MSE tagjai körében gyakorlatilag egy ellen egyesületet hoztak létre. Ez számomra egyértelmű ellenséges lépések sorozata volt, amivel szándékosan kárt okoztak a MSE-nek ugyanakkor büszkén sütkéreztek a frissen elnyert nemzeti szellemi örökség, Hungrikum és világörökségi státusz fényében, amit az MSE kezdeményezett és harcolt ki. A közelmúlt eseményei újabb nem várt mélységekbe taszították a közösséget. Néhányan, a közösség demokratikus döntését figyelmen kívül hagyva, lejárató kampányt kezdtek az elnök és az egyesület ellen. Ez olyan mértékű volt, hogy a belső ügyeket ismeretlen újságíró boncolgatta a nagy nyilvánosság előtt, lopással, sikkasztással vádolta meg a vezetést, volt egyesületi tagok aktív közreműködése mellett. Az egyesület presztizsét, amit évtizedek alatt sikerült felépíteni, a fészekfosztogató bűnöző szintről, a hagyományőrző, szellemi kulturális örökségünket hordozó solymászig, sikerült röpke néhány hét alatt a sárba tiporni. Ez az újabb árulás is érthetetlen és megbocsájthatatlan. Ismert, hogy voltak közöttük olyanok, akik az egyesület tönkretételét, megszüntetését tűzték ki célul, ugyanabból az önző okokból, ahogyan már korábban ezt megtapasztalhattuk.

Meggyőződésem, hogy aki kilépett az egyesületünkből, ezzel csak nyertünk. Jelenleg jó hangulatban, baráti viszonyban telnek el a rendezvényeink, örülünk egymásnak, tiszteljük a másikat és szurkolunk a sikerének, mert saját közösségünk épülésének, gazdagodásának tartjuk.  Megszűnt az irigykedés és az intrika, az ellenséges gyanúsítgatás. Örüljünk neki, hogy újra olyan közösségünk van, ahová érdemes tartozni, minden tag szívesen vesz részt a munkában és örömmel megy el a rendezvényekre.

Láttuk, hogy önmagában az, hogy régi levitézlett tagok megjelentek a rendezvényeinken milyen megosztottságot, botrányt okozott. Többen éreztük úgy, hogy visszatér a régi rossz légkör. Ennek az eseménynek újabb tagok kilépése lett az eredménye. Én személy szerint elveszítettem a lelkesedésemet, hogy újra olyan egyesületért dolgozzak, ahol azokat becsülik meg jobban, akik cserbenhagyták, elárulták az egyesületet és tevőleg vettek részt annak szétverésében. Őszintén szólva nagy csalódás volt azután, hogy évekig távol tartottam magam a rossz hangulatú, esetenként botrányos egyesületi rendezvényektől. A régi-új vezetésben bízva, ismét aktívan vettem részt a munkában, de azzal kellett szembesülnöm, hogy az árulókkal kellett volna egy asztalhoz ülnöm.

Most erősek vagyunk, mert egységesek vagyunk, de ez nem marad így, ha visszavesszük az alattomos intrikusokat, szemedbe dicsérő, hátadba kést szúró árulókat. Vigyázzunk erre az értékre, ne engedjük, hogy újra a széthúzás jellemezze az egyesületünket.

Meggyőződésem, hogy nem szabad visszaengednünk azokat a volt tagokat, akik egyszer elhagyták ezt a közösséget, mert nem számíthatunk tőlük másra, mint amit eddig kaptunk. Tiszteljük meg a jelenlegi tagjainkat azzal, hogy nem kényszerítjük őket bele, egy számukra kellemetlen, elfogadhatatlan társaságba, aminek újabb kilépési hullám lehet az eredménye.

Mint ahogyan ezt az új vezetőség megfogalmazta, „Legyen rang a Magyar Solymász Egyesület tagjának lenni”